Pünkösd vasárnapján egy Bruckner darabot énekel el a Magyar Örökségdíjs Budapesti Kórusunk, a Mátyás Templomban.
Joseph Anton Bruckner 1824-ben születlett, és Bécsben hunyt el, 72 éves korában.
Apja tanító volt, a helyi templomban orgonán játszott. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte.
Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, és hegedűn, de a családi hagyományokat követve kötelességének érezte, hogy ő is tanár legyen. Így vidéki tanító lett, de zenei ambícióiról nem mondott le. Képezte magát, összhangzattant tanult, majd autodidakta módon tanulta a zeneszerzést. Később a linzi dóm orgonistája lett, és ő vezette az ottani fiúkórust is, és tulajdonképpen ezektől az évektől kezdte ontani műveit. Rajongott
Bruckner zenéjére nemcsak Wagner, de a barokk egyházi zene is hatással volt, u.akkor romantikus hangvételű zenekari műveiben népzenei elemeket is felhasznált. Önmagával is maximalista természete következtében gyakran és sokat javítgatta műveit.
Az osztrák romantikus zeneszerző és orgonaművésznek főleg nagyszabású szimfóniái jelentősek.Fiatal és középkorú éveiben hét teljes misét komponált. Ezek közül az 1854-ben komponált b-moll mise volt az, melyben Bruckner egyértelmű jelét adta tehetségének és elhivatottságának.
Majd 10 csöndesebb év következett, ami után sorban születtek miséi. Ezek közöl az 1868-ban komponált F-moll mise zárja a sort. Az f-moll mise a beethoveni, nagyszabású koncertmise koncepciójához áll közel, a tematikus anyagot viszont a gregorián ének inspirálta. Igen jellegzetes ebből a szempontból például a Gloria kezdete: Bruckner a hagyományos gregorián intonációt idéző dallamot szólaltat meg a kóruson.
Bruckner számára különösen fontos volt a mise szövege, így a homofon megzenésítést részesítette előnyben. Polifonikus írásmódjára elsősorban a Palestrina-stílus és a XVIII. századi osztrák egyházzenei hagyomány hatott, harmóniahasználata Lisztével rokon.
A mise legmonumentálisabb, legrészletezőbben kidolgozott tétele a Credo, melyben Bruckner stílusának, gondolkodásmódjának, vallásos elragadtatottságának majd minden eleme megtalálható ebben a hitvallásban. „A fafúvósok leheletfinom akkordfüggönyének előterében egy hegedű- és brácsaszólóval ellenpontozott tenorszóló intonálja.” A teljes zenekaron megszólaltatott hatalmas léptékű hangfelület, a vonósok jellegzetes figurációi, a rézfúvósok markáns fanfármotívumai a későbbi szimfóniák nagy csúcspontjait vetítik előre. A Benedictus áradó csellódallama pedig a későbbi szimfónia-adagiók világának előképe.
forrás
feltöltés alatt
