Az Ars Sacra Fesztivál program keretében mutatja be a Magyar Örökségdíjas Budapesti Kórus ezt a művet, melyről a szerző így ír:
A „Szent Bernadett mise” c. darabom alt szólistára, vegyes karra és szimfonikus zenekarra íródott, liturgikus szövegekre, 8 tételben.
Bernadettet elsősorban mint a lourdes-i látnokot szeretjük és tiszteljük, akinek 1858-ban 18 alkalommal jelent meg a Szűzanya. Először őrültnek és csalónak nézték, majd olyan esztelen rajongás tárgya lett, hogy nem maradhatott tovább Lourdes-ban, Nevers-be jelentkezett betegápoló nővérnek.
Művemet Bernadett életének ez a korszaka ihlette meg leginkább.
Mire Nevers-be érkezett, már országos „sztár” volt, amit egyetlen porcikája sem kívánt. Rendtársai fontosnak tartották, hogy megóvják őt a gőgtől, s mivel rengeteg betegséggel küszködött, hasznavehetetlennek is tartották. Életének második fele döbbenetes kettősségben zajlott le. A nevers-i zárda látogató helyiségében hírességek, világi és egyházi hatalmasságok látogatták meg, akiknek újra és újra el kellett mondania a látomások történetét. A látogatások közti szünetekben pedig használhatatlan, lenézett nővérként élte napjait. Mindezt egyszerre feldolgozni szinte lehetetlen, neki mégis sikerült. Őszintesége, szívének egyszerűsége, szókimondása, mindenféle szereptől való idegenkedése megőrizte őt Istenben szabadnak.
Halálos ágyán, 1879 áprilisában a következőket mondta: „Az lesz a legjobb, amit a lehető legegyszerűbben írnak meg. Azzal, hogy virágosakká akarják tenni a dolgokat, kiforgatják azokat természetes mivoltukból.” Partitúrám címoldalán – mint legfontosabb vezérlő gondolat – ez az idézet szerepel."
Vedres Csaba gyerekkorában rendszeresen járt ZAK és az Erkel színház bérleti hangversenyeire, de otthon is szíva magába a klasszikus- és könnyűzenei hangokat. Édesapja tehetséges zongorista volt, de ritkán tudott fiával együtt zenélni, aki ugyanakkor az általános iskola IV. osztályától kezdve már tanult zongorázni, és mivel erősen idegenkedett a klasszikus zenétől (inkább a rockzene irányába húzott), ezért 15 évesen abba is hagyta a zongorázást, és gitárra „váltott”. Számos együttest alapított a Madách Gimnáziumban, a lázadó rock jegyében.
Ugyanakkor rendkívül erős hatás érte Beethoven Karfantáziája felől, melynek eredménye az volt, hogy nem a dzsessz-tanszakra felvételizik, hanem komolyzenei szakra. Kocsár Miklós osztályába került, és ott is végezte el a négy év zeneszerzés anyagát.
Jóval később beiratkozott a Váci Egyházmegyei Kántorképzőbe, amelyet 1996-ban, kántordiplomával a birtokában befejezett.
Munkára, műveire egyre inkább a klasszikus vonások jellemzők. Célja a komolyzenei hagyományt felvállaló hiteles, modern zene megalkotása, rockzenei elemek alkalmazásával.
forrás
Idén novemberben lesz pont 5 éve, hogy ezt a művet kórusunk bemutatta, akkor is ugyanitt, ennek a templomnak a falai között.
A szerző most kicsit átdolgozta a művet. Érdemes újra meghallgatni. Ez a különleges mű dzsesszes, páratlan nyolcados ritmusok és gregorián... Szép, érdekes zene Bernadett nehéz életéről.
Közreműködnek:
Előadók:
| Előadók: |
Budapesti Kórus, Musica Sonora Kamarazenekar |
| Alt solo: |
Borlay Zsuzsanna |
|
|
| Vezényel: Hegyi Barnabás |
|
| |
|
|
Karigazgatók:
Budapesti Kórus: Hegyi Barnabás
|
|
| |
|
| |
|
| |
|
Az előadásról a következő sorokat kaptuk:
"A koncert egyszerre volt fergeteges lendületű és könnyekig meghatóan gyengéd, amihez csak gratulálni tudok. .... A zárókorál áttetszően finom, mennyei szépségű és nagyon bernadettes “Alleluja” hangjai most is könnyeket csaltak a szemembe, annyira mélyen megérintették a lelkem húrjait… Azt hiszem, hogy az Isten országában ehhez hasonló lehet az a boldogság, amiről Jézus azt mondta, hogy “szem nem látta, fül nem hallotta…” A “Kész a leltár” pedig országos ismertségű mű, sok kórus repertoárján szerepel. Nagyon megérdemelnék a darabok, a szerző, a karnagy, a szólisták és az előadók, ha a Mátyás templomban is elhangozhatna a mai előadás...."
Köszönjük!
Amatőr videofelvételünk
